dézetek az álmokról:
Sajnos, álmunkban sem igazságosak, csak őszinték vagyunk.
Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.
A megvalósult álom épp oly kínzó lehet, mint az, amelyik soha nem válik valóra.
Hunyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szívünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk.
Szívedben őrizd az álmodat, csendes, biztos helyen. Tápláld, locsold, hol sose ront rá a gond, kétség és félelem. Törődj vele sokat, óvd, és majd gyümölcsöt ad.
Egy dolog, hogy az egész világegyetem összefog, hogy megvalósulhassanak az álmaink, és más dolog, hogy teljesen felesleges kihívások elé állítjuk magunkat.
Az mégsem lehet, hogy mindannyian egyformán álmodjunk.
Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.
Minden nap éj, míg nem látlak, barátom, s az éj fénylő nap, ha meghoz az álom.
Nézel, de nem látsz, mert álom csak minden egy másik álomban.
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok a valóság magjai.
Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.
A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze.
Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon, a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod...
Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem.
Két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában: az egyik, ha eleve nem hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetővé teszi őket.
Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.
Az álomban az a jó, hogy a képzeletünkben él. Ha valóra válik, nem álom volt.
Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.
Szerelmesnek lenni egy édes álomba egy virágzó, megvilágosító és beteljesítő valóság kezdete.
Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.